MIT JELENT SZÁMODRA, HOGY TAVALY TÉGED VÁLASZTOTTAK MEG AZ ÉV BORTERMELŐJÉNEK?
Annál fantasztikusabb dolog nincs, mint amikor az embert a saját szakmája ismeri el. Meglepődtem, mert nem számítottam arra, hogy majd az én nevemet mondják. Megszólalni is alig tudtam… Már a jelöltek közé bekerülni is felemelő érzés volt. Ez az elismerés hatalmas felelősség is, hiszen a rosszabb évjáratból is a legjobb minőségű bort kell tudnunk készíteni – amire egyébként eddig is törekedtünk –, most viszont majd még jobban odafigyelnek ránk. Úgyhogy ez egyfajta új kihívás is.
MI A TE FELADATOD A BORÁSZATNÁL PONTOSAN?
Nálunk a szőlészet és borászat némileg különáll, hiszen közel 200 hektárunk van; a két munkát teljes egészében egyvalakinek ellátni emberpróbáló feladat lenne. A szőlészeti vezetővel együtt közösen járjuk be a területeket és találjuk ki többek között azt, hogy mikor legyen az első próbaszüret, majd a feldolgozás – hiszen nem mindegy, hogy az adott szőlőből gyöngyözőbor vagy késői szüretelésű bor készül –, egészen a palackozásig az én feladatkörömet jelentik.
IDÉN A BUDAPEST BORFESZTIVÁLRA MILYEN BOROKKAL KÉSZÜLTETEK? HOZTATOK-E VALAMILYEN ÚJDONSÁGOT?
Ez nálunk mindig is hagyomány volt. Könnyű, üde tételekkel készültünk most is, amelyek még valóban olyanok, mintha az ember beleharapna a szőlőbe – illatában, zamatában hozza a tipikus szőlőjegyeket, például az Irsaiét. Ha még van szőlőnk, akkor azt is szoktunk hozni – na, ezt kifejezetten imádják az emberek! Sokan csak a reduktív borainkról ismernek bennünket, pedig van egy Menádok borcsaládunk, ezek kései szüretelésűek; de van Kékfrankos és Pinot noir üde, gyümölcsös vörösborunk is, amelyek abszolút a könnyedebb kategóriát képviselik.
VAN-E VALAMILYEN BUDAPEST BORFESZTIVÁLHOZ FŰZŐDŐ KELLEMES EMLÉKED?
Nagyon szeretem a Borfesztivált, már a legelsőn is ott voltam dolgozni! Aztán a Nyakassal is mentem mindig. Egyetemistaként jó dolog volt, hogy ennyi fajtát és borvidéket össze tudtam kapcsolni egymással, hiszen akkoriban borszaküzletek még nem nagyon voltak. A Nyakassal a legkellemesebb élményem, hogy van nekünk az Aligvárom borunk, amelynek, ha kimondjuk a nevét, már mindenki mosolyog. Nálunk a faluban van egy kis pincesor, aminek Aligvárom a neve. Egyszer odaállt elénk egy középkorú férfi és azt mondta, hogy „én nem győzök önöknek hálás lenni, mert semmi mást nem kell tennem” – és ezzel fogta az Aligvárom palackunkat, mintha kínálná valakinek – „csak megállnom az ajtóban”. És mutatja a bort kifelé, az Aligvárom címkével.
Forrás: Vince Magazin
