Hacsak nem célirányosan érkezünk a kedvenc termelőnk standjához, a Budapest Borfesztivál közel száz borstandja között könnyen elveszhetünk a bőség zavarában. Azonban aggodalomra semmi ok, hiszen a Magyar Bor csapata a helyszínen egy játékos útmutató révén segít megtalálni az aktuális hangulatunkhoz leginkább illeszkedő magyar borfajtát, amelyet aztán meg is kóstolhatunk a fesztiválon résztvevő hazai borászatok standjainál.
Azok számára, akik nem bízzák a véletlenre, és szeretnek felkészülten érkezni, érdemes már most böngészni a honlapon a kiállító pincészeteket. Ha pedig a megfelelő fajták tekintetében is bizonytalanok vagyunk, jöjjenek a legfontosabb infók, hazánk három népszerű fajtájáról, melyekkel abszolút érdemes számolni.
Kékfrankos – ha egy sokszínű fajtára vágyunk
A könnyű rosék és a gyümölcsös vörösborok mellett nagyformátumú, hordós, érlelt borok és az említett házasítások formájában mind-mind izgalmas tételek születhetnek belőle. Borai legtöbbször friss, gyümölcsös, epres, málnás, ibolyás, virágos és finoman fűszeres jegyekre emlékeztetnek. A kékfrankosból készült borok több szempontból is érdekesek, hiszen a legtöbbet telepített fajta ma Magyarországon, magas minőségre és változatos stílusokra képes, ugyanakkor a termőterület sajátosságait is jól át tudja adni. Érdekesség, hogy a világ összes kékfrankosának a fele Magyarországon található; hazánkon belüli legfontosabb termőterülete pedig kétségkívül Sopron. Ezt követi a szekszárdi termőterület, majd Eger, ahol nem csak fajtaborként készítik, hanem a bikavér alapú házasításokban is követelmény, hogy a fő fajta kékfrankos legyen. A soproni borokra jellemző a magasabb sav, a friss gyümölcsösség és a határozott feszesség a kifinomult, selymes, könnyed tanninok és az intenzív gyümölcsösség mellett.
Furmint – a tősgyökeres magyar fajta
Szinte valamennyi szakirodalom megegyezik abban, hogy a fajta eredete Magyarország, ezen belül is a Tokaji borvidék. Az utóbbi idők egyik legfontosabb fajtájává nőtte ki magát. Magas minőséget képvisel és rendkívül sokszínű stílusban készülhet bor belőle. Száraz fehérborként és pezsgő alapanyagként is bizonyított már, botritiszes nemesborok alapjaként pedig senkinek nem kell bemutatni.
Az utóbbi időben egyre több borvidéken találkozni vele, még akkor is, ha arányaiban nagyon kis mennyiségben. Összesen 3950 hektáron termelik ma, természetesen messze a legelterjedtebb a Tokaji borvidéken, ahol 65%-át képezi a telepítéseknek. Ezt követi Somló és utána leggyakrabban a Balaton északi partján fordul elő.
Magas savak mellett viszonylag testes borokat produkál, szárazboroknál a semleges stílusának köszönhetően kiválóan bemutatja a termőterületet, főleg a fent említett területeken érzi jól magát. Édesborok esetében pedig a botritisz hatására rendkívül komplex aszúborok alapját adhatja a Tokaji borvidéken. Aromatikáját tekintve gyakran birsalma, birskörte, őszi- és kajszibarackkal jellemzik.
Olaszrizling – a fajta, ami mindent tud
Egy igazi közép-európai, kárpát-medencei fajta, amelynek számos szinonimája létezik és habár Magyarországon veszik a fajtát a legkomolyabban, a környező országokban is találkozni az olaszrizlinggel szép számban. Az olaszrizling az egyik legkedveltebb szőlőfajta hazánkban, épp ezért nagyon sokféle stílusban találkozhatunk vele. Bora magában hordozza az igazi balatoni életérzést, hiszen az északi part pincéiben szinte mindenhol megtalálható a fajta. A kifejezetten könnyed, üde, neutrális stílusban elkészített olaszrizlingek a nyár nagy klasszikusai. Mivel semleges fajta és tényleg nagyon szerteágazó stílusban lehet belőle bort készíteni, így nehéz általánosítani. Könnyű, citrusos, gyümölcsös, friss üde boroktól az egészen mély olajos textúrával rendelkező testes, akár ásványos, visszafogott savakkal rendelkező fehérborokig sok mindennel lehet találkozni. Leggyakrabban mandulavirág, mandula, zöld alma, dió és mogyoró jelzőket használnak az aroma jellemzésénél.
Ha mélyebben beleásnánk magunkat a készülődésbe, a bor.hu-n a hazai borrégiókról és fajtákról további érdekes információkkal gazdagodhatunk.
