hun  |  en
PROGRAMOK

Még nap van hátra a következő  Borfesztiválig

 

A 23. Budavári Borfesztivál vendégországa Olaszország

(Stand szám: 140)

 

 

Italia - La poesia della terra

A termőföld költészete

 

Prosecco, Chianti, Brunello, Asti – csak néhány világmárka azok közül, amelyeket Olaszországhoz kötünk, és amelyekkel mi, borkedvelők, szinte mindannyian találkoztunk már legalább egyszer. Itália borászata azonban messze több mint néhány jól ismert és felkapott csúcstermék. A szőlőtermesztés évezredes múlt örökségéből táplálkozik, a szőlő táj- és kultúraformáló tényező szerte az országban, csizma „szájától” a sarkáig és az orráig, sőt, még tovább, Szicília nyugati és déli csücskéig. A borok minden régióban szervesen illeszkednek a helyi gasztronómia sajátosságaihoz, amelyet a termesztett szőlőfajták, mikroklimatikus viszonyok, borstílusok és hagyományok szinte végtelennek tetsző változatossága tesz lehetővé. Az ország minden szegletében pontosan tudják, milyen borral kényeztessék a helyi, barátságos kis trattoria-ba, vagy egy elegáns ristorante-ba betérő vendéget, az ételek és borok összhangját szinte magától értetődővé tette évtizedek, sőt, századok tapasztalata. Honnan és miből építkezett ez a tapasztalat?

 

A múlt

A mai Olaszország területe ad otthont Európa – és a világ – legrégebbi bortermelő vidékeinek. A szőlőtermesztést a mükénéi görögök terjesztették el Szicíliában és Dél-Olaszországban több mint ezer évvel időszámításunk előtt. Ez a tudás találkozott a Közép-Olaszországban élő etruszkok szőlőtermesztő gyakorlatával, és hozta el a borkészítés első virágkorát Krisztus előtt 800 körülre, majd tovább erősödött, amikor a csizma immár római urai legyőzték a fejlett borkultúrával rendelkező Karthágót a Krisztus előtti második században. A szőlőtermesztés a teljes Római Birodalomban terjedt, olyannyira, hogy az első században császári rendelet kötelezett szőlőirtásra, hogy élelmiszertermelésre alkalmas, termékeny földeket szabadítsanak fel. A bor az ókori Róma életének meghatározó elemévé vált – vagy ahogy Horatius sokkal érzékletesebben megfogalmazta: Egyetlen költemény sem született vízivó tollából –, és fokozatosan elterjedt a távolabbi tartományokban is, főleg Galliában, Hispániában és Pannóniában – azaz a mai francia, spanyol és magyar borkultúrát is megalapozta.

Az ókori rómaiak tudását a középkorban római katolikus szerzetesek tartották életben és fejlesztették tovább, de a bor élvezete – mint oly sok más művészeté – csak a Reneszánsz után élte újabb virágkorát. A fokozatosan magánkézbe kerülő borkészítést és –kereskedelmet a viszonylag későn érkező és lassan terjedő filoxéra vész a 19. és 20. század fordulóján kevésbé roppantotta meg, mint Európa más borvidékei esetében; mégis, az olasz borok átlagos minősége a múlt században aggasztó mértékben romlott, és ezt a tendenciát csak az eredetvédelmi rendszer (Denominazione di origine controllata – DOC) 1963-as bevezetésével sikerült megfordítani. 

 

A jelen

Napjainkban Olaszország Franciaországgal karöltve, évjárattól függően a világ első-második bortermelője, valamint a mennyiséget tekintve a világ legnagyobb borexportőre (az értéket tekintve is csak Franciaország előzi meg). A félsziget az egy főre eső fogyasztásban is az első három ország közé tartozik. Mintegy 1000 szőlőfajtát termesztenek az ország mind a 20 tartományában, melyek egyben a borvidékeknek is megfelelnek. 405 eredetvédett kisebb terület (DOC, vagy az uniós szabályozással összhangban ma már DOP) – többnyire egyben világpiaci márka – létezik, ezek közül 73 kiemelt státuszú (DOCG), köztük olyan prémium borokkal és pezsgőkkel, mint a toszkánai Brunello di Montalcino, a piemonti Barolo, vagy a lombard Franciacorta. A számtalan kiváló régió közül négyet mutatunk be mintegy kedvcsináló jelleggel: két klasszikus szupersztárt és két feltörekvő trónkövetelőt.

 

Toszkána

Nem csak Olaszország, de a világ egyik legismertebb borvidéke is. Hosszú utat járt be, amíg sikerült a gyenge minőségű Chiantik rossz emlékét ledobnia, de mára neve egybefonódik a csúcsborokkal, egyszerű alapanyagokra épülő, de varázslatos gasztronómiával, és a lélegzetelállítóan gyönyörű lankákkal – és természetesen a Sangiovese szőlőfajtával. Természetesen legszebb termékei ott lesznek a Borfesztiválon.

 

Piemont

Toszkána árnyékában talán egy árnyalatnyit halványabban világít, de így sem mondhatjuk, hogy csak pislákoló csillag a borvilág egén.  Sokak szerint – a nagytestű, nagyon lassan érő, komoly, határozott tanninokkal hódító borok kedvelői szerint biztosan – Itália leginkább tiszteletet parancsoló vörösborainak hazája. A valóban nehézbombázó Barolo és Barbaresco mellett a gyümölcsösebb, üdébb Dolcetto-k és Barbera-k között is akadnak igazán szép tételek.

 

Puglia

Egészen a közelmúltig hatalmas olíva ültetvényeiről volt csak ismert Olaszország egyik legszegényebb tartománya, de mára az egyik legdinamikusabban fejlődő régióvá vált, különösen a minőségi bortermelést tekintve. A helyi Negroamaro és Primitivo fajtákból – utóbbi a kaliforniai Zinfandellel genetikailag azonos – a toszkán és piemonti vörösök babérjaira törő, igen figyelemreméltó borok születnek. A Borfesztiválon kiemelt figyelmet szentelünk e területnek!

 

Szicília

Szerencsére múlnak azok az idők, amikor a név hallatán először a maffia jutott az egyszeri borkedvelő eszébe. A kiváló éghajlati és talajadottságokat, és néhány helyi fajtát kihasználva egyre szebb borokat találunk a legdélebbi olasz borvidéken. Legyen szó könnyű, ásványos fehérről, elegáns, mégis karakteres vörösről, vagy az édes Marsala-ról, Szicília méltó az első görög szőlőtermesztők örökségéhez.

 

 

Olaszország borászata számokban

Szőlőtermő terület:

786.000ha

Éves bortermelés mennyisége:
- a világ össztermelésének 16%-a
- kb. 60% vörös és 40% fehér bor

44,9 millió hl

 

Borvidékek száma:
- a legnagyobb termelők: Szicília (8 millió hl), Puglia (7,2 millió hl), Veneto (6,8 millió hl)

20

 

Éves borexport:
Éves összes borfogyasztás:
Éves egy főre eső borfogyasztás:

21 millió hl
23 millió hl
37 l

 

Rendezvény naptár
Feliratkozás fogyasztói hírlevélre
Feliratkozás szakmai hírlevélre